A monetáris politikáján azt a pénzügyi politikát és annak olyan gyakorlatát értjük, amely a pénz-, és hitelkínálat, valamint a pénz-, és hitelkereslet olyan befolyásolására irányul, amely elősegíti a pénzügyi egyensúly megteremtését.
A MNB kötelessége olyan monetáris politika kialakítása, és megvalósítása, amely elősegíti a nemzeti fizetőeszköz vásárlóerejének védelmét, a gazdasági egyensúly stabilizálását, a gazdasági növekedést. A MNB monetáris politikát és ennek eszköztárát is önállóan alakítja ki. A monetáris politikának részét képezi az államháztartás finanszírozási kapcsolatrendszere is.
A magyar gazdaságban a központi banki monetáris irányítás eszközei megfelelnek az úgynevezett klasszikus eszközöknek:
Refinanszírozás: ennek keretében a MNB viszontleszámítolja az értékpapírokat, refinanszírozási hiteleket nyújt értékpapírfedezet mellett, értékpapírügyleteket köt visszafizetési megállapodással (repó).
Nyílt piaci műveletek: ennek végzése elsősorban állampapírokkal valósul meg, ezért a cél eléréséhez nagy tömegű értékpapírra van szükség. Állampapír megvásárlásakor csökken a bankszámlán lévő pénzösszeg, így csökken a forgalomban lévő pénz. Eladáskor fordított a helyzet.
Kötelező tartalékráta: ennek keretében a jegybank előírja, hogy a betétek után mekkora hányadot kell jegybankpénzben tartani. A banknál a tartalék összegének megállapításánál figyelembe kell venni valamennyi idegen forrás állományát. Ezt a következő adatokkal kell korrigálni: refinanszírozási hitelek összege; nemzetközi pénzügyi szervezetek, intézmények hiteleinek összegei; kormányközi hitelek; üzemvitellel és klíringelszámolásokkal kapcsolatos passzívák összege.
Hitelintézetek kötelező likviditási tartaléka: vagy másként a likviditási ráta azt határozza meg, hogy a bankok összes eszközük, illetve korrigált mérlegfőösszegük mekkora százalékát kötelesek likvid eszközökben tartani.
Árfolyam-szabályozás: ez az árfolyamok megállapításának és befolyásolásának rendje, amelyet a MNB és a Kormány együttesen állapítanak meg.
Kamatpolitika: ennek segítségével a bankok a hitelkereslet és a hitelkínálat változását érik el. A kamatpolitika keretében a jegybank többféle kamatszint megállapítására jogosult.
A megismert eszköztár feltételrendszeréből kitűnik, hogy ezek az eszközök piackonform megoldások, az ilyen eszközöket nevezi a szakirodalom indirekt eszközöknek. De szükségessé válhat a direkt eszközök alkalmazása is, amelynek keretében a monetáris hatóság közvetlenül a szabályozandó tényező értékét határozza meg.