Tudta, hogy a beszéd kialakulása óta az ember szükségét érzi a tudása, tapasztalata lejegyzésének, megosztásának? Már az ősember rajzolt a barlangja falára, később fakéregre, kőlapra vésett az idő és „technika” előrehaladtával.
Egyiptomban már kb. 5000 évvel ezelőtt papiruszt használtak, erre írtak. Kínában 105-ben íródott miniszteri rendeletet találtak, ami a papírra írt beadványok érvényességéről szólt.
A papírgyártás tudománya Európába a VIII. században jutott el, és csak a XIX. században lett olcsóbb az előállítása, amikor már fából tudták előállítani.
Napjainkban nagyon sokféle papír és írószer kapható. Válogathatunk belőlük alkalomhoz, hangulatunkhoz leginkább megfelelőt. Sajnos egyre ritkábban használjuk a kézírást, pedig sok mindent elárul a szöveg írójáról. Néhány évvel ezelőtt még álláskereséshez fontos volt a kézzel írt önéletrajz (például az egyik filmben rózsaszín illatos papírra írta az önéletrajzát a főszereplő – Dr. Szöszi). Az idősebb korosztály is ma már csak a Karácsonyi, Húsvéti és családi ünnepek alkalmával ír kézzel üdvözlő lapot. A mai fiatalok a nyaralásukról már nem küldenek képeslapot. Már elég a mobiltelefonjuk, amivel fényképet készítenek, és az internet segítségével mindenki láthatja, milyen helyen vannak. Ide „pötyögik” be a rövidebb, hosszabb üzeneteiket is.
A papír történetéhez képest nem régen, 1887-ben épített gépet nagy tömegű statisztikai adat feldolgozására az amerikai Herman Holleith. (A gép lyukkártyával dolgozott.)
A mai értelemben vett elektronikus számítógépet 1937 és 1942 között alkották meg V. Atanasoff és C. Berry. A napjainkban használt számítógéphez leginkább hasonlót 1938 és 1941 között hozta létre Konrad Zuse, bár ez a gép még 1 tonnás volt.
Óriási ütemű technikai fejlődés kellett ahhoz, hogy ma már csak néhány grammot nyom az a készülék, amivel kommunikálhatunk egymással. Még ha a világ távoli pontján is van az illető, akinek a fenti példa alapján képet küldenénk a nyaralásról, nincs időben és térben akadálya.
A kérdés az, hogy sok év múlva az illető unokája is láthatja majd a képet? S ha igen, milyen formában, vagy eszközzel?
Bizonyára sok embernek van régi családi fotóalbuma, vagy (akár 100 évvel ezelőtt írt kedves, titkos, szerelmes) levele, üdvözlőlapja, amit generációkon át őriznek. A következő nemzedékek 100, 200 év múlva mit lapozgatnak, nézegetnek?