Ma reggel a nagylány kiszámolta: 13 nap múlva érkezik a Mikulás. Ezt ő felhőtlen örömmel közölte velem, én pedig enyhe szívbaj tüneteivel huppantam az ágyra. Mert kitalálni, megszerezni (lehetőleg kikerülve a tömeget), csomagolni, rávenni, hogy kipucolja a cipőjét, lopakodni, reggel meg sürgetni, hiszen attól még iskolába menni kell, hát, a Mikulás érkezése úgyszólván kiváló bemelegítés a karácsonyra. Mindenesetre szervezéssel jár.
Szerencsére a lányaim könyvimádóak, tehát az ötlet mindig adott. A baj akkor kezdődik, amikor a könyvesboltban barangolva a legújabb irodalom után kutatok. De vajon mennyire színvonalas a könyv? Tetszeni fog-e? Nincs-e benne valami “ártalmas”? (Valamelyik Mikulásra sikerült olyan kedves kötetet választanom, amiben a Mikulás kiléte menthetetlenül lelepleződött. Szerencsére még nem tudott olvasni, én meg kitűnően improvizálok. Mármint ijedtemben.)
Két lehetőség van: borzasztóan utánajárok, netet bújok, könyvtáros néniket kergetek az őrületbe, vagy választok valami retrót. Amit már én is nagyon szerettem, aminek még az illata is emlékezetes.
A legkisebbeknek a leporellók, kemény fedelű lapozgatók valók. Reich Károly rajzait akkor is és most is órákig elnézegetném. Szerencsére a legtöbbet újra kiadták, A három nyulak, vagy a Családi kör ismét kapható.
Kicsit nagyobb gyerekek nagyon élvezik Szutyejev Vidám meséit. A zseniális orosz grafikus-író legendája, hogy egyik kezével írta, másik kezével szimultán rajzolta a történeteket. A komoly Szutyejev-olvasók is el vannak kényeztetve: meséit ismét megtalálhatjuk a könyvesboltokban. Csakúgy, mint marék Veronika Kippkoppját, vagy Boribonját. A bölcsis korosztály újra és újra át akarja élni ezeket a kedves, egyszerű, szívmelengető történeteket.
Az ovisok már kezdik értékelni a népmeséket is. Az Icinke-picinke, vagy a 77 magyar népmese széles palettájáról egyszerű minden estére választani. De nem lőhetünk túlságosan mellé, ha Bálint Ágnes (Mazsola és Tádé, Labdarózsa), Fésűs Éva (Nyúl a cilinderben, Csupafül) Békés Pál (Félőlény, A kétbalkezes varázsló), vagy Lázár Ervin (Bab Berci, Szegény Dzsoni és Árnika) mellett tesszük le a voksunkat. Választásnál vegyük figyelembe, hogy a könyv egy hosszú történetet, vagy több rövidet tartalmaz-e. A hosszabb, egybefüggő történetek, meseregények inkább nagycsoporttól fölfelé ajánlottak.
Amikor retro mesekönyvet választunk, gyermekünk nem csak a történetet ismeri meg, mi magunk is mesélhetünk neki saját gyerekkorunkról. Jó hallgatni, amikor a szülő visszaemlékezik, hogy ő mit szeretett, mitől félt, vagy mit nem értett az éppen olvasott meséből. A kicsit nagyobbaknak olvashatunk olyan könyveket, amelyből egy letűnt, de a szülők számára még ismerős világ rajzolódik ki (Csukás István, Szabó G. Judit, Fehér Klára). Ezek a könyvek nem csupán nagyszerű olvasmányok, hanem lehetőséget nyújtanak arra is, hogy a gyerek és a szülő között természetes módon induljon meg a kommunikáció, közelebb hozva a családtagokat.